Gyakran hallunk ehhez címhez hasonló mondatokat egyedülálló emberektől, és valljuk be, néha mi is így gondolkodunk. Várjuk az igazit, a lelkitársat, aki majd varázslatos módon megváltoztatja a önmagunkhoz való hozzáállásunkat, és szeretni fogjuk végre magunkat. Elmondja majd mindennap, hogy szépek, csinosak, szexik, okosak, stb. vagyunk, és elhisszük neki, utána pedig minden szép és jó lesz, és elfogadjuk önmagunkat!
Ez azonban nem ilyen egyszerű. Egy jó párkapcsolat (de akár beszélhetünk egy nagyon mély baráti kapcsolatról is) sokat tud segíteni az önbecsülésünkben. Nem feltétlen az előbb említett bókok ismételgetésével, hanem magával a ténnyel, hogy tudjuk, van aki szeret minket, akinek fontosak vagyunk. Ez mindenképpen segít abban, hogy pozitívabban gondolkodjunk önmagunkról. Nem teljesen rossz hát ez a vonal, tehát, hogy egy mély kapcsolattal igenis segíthetünk ezen a problémán.
Mégse szabad arra várnunk, hogy majd a jövendőbelink miatt fogadjuk el
saját magunkat. Először mindenképpen fel kell építenünk a saját önbecsülésünket, meg kell erősítenünk a magunkba vetett hitet. Ha ezt ugyanis nem tesszük meg, akkor szörnyen kiszolgáltatottak lehetünk. Hiszen ugyanaz az ember, aki előtte bókolt nekünk, utána megbánthat minket, sértő dolgokat vághat a fejünkhöz, és ha nem hiszünk önmagunkban, abban, hogy igenis "jók" vagyunk, akkor mindent el fogunk hinni az illetőnek, és összetörünk.
Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ne gondolkodjunk párkapcsolaton addig, amíg nem vagyunk teljes mértében megelégedve magunkkal, mert előfordulhat, hogy ez sose történik meg. Mindenképpen érdemes azonban várni a komoly kapcsolatokkal addig, amíg el nem érünk bizonyos önbecsülési szintet. Ahhoz ugyanis, hogy máshoz tudj alkalmazkodni anélkül, hogy elveszítenéd függetlenségedet, és úgy összességében önmagad, szükség van arra, hogy higgy magadban és abban, hogy igenis jó és elég vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése