Tökéletesség? Ugyan már!

A mai világban szinte lehetetlen elfogadni saját magunkat. Talán így volt ez mindig is, de a különböző médiumok megjelenésével egyre több forrásból jön a kritika. Akárhova megyünk, akármit csinálunk, mindig szembesítenek bennünket a hibáinkkal. A tökéletesre törekszünk. Arra a "tökéletesre", amely igazából nem is létezik. A természetben semmi sem tökéletes, nekünk miért kéne annak lenni? És egyáltalán ki határozza meg a tökéletesség valódi jelentését?

Vegyünk példaként egy geometriailag tökéletes kockát. Hat tökéletesen egyforma négyzet alkotja. A négyzetek is milliméterre pontosak. Tökéletes. Egyesek szerint viszont unalmas. Mennyivel jobb lenne, ha az egyik oldala kisebb lenne? Szóval, nekik ugyanez a kocka már messze nem olyan tökéletes..


Tudom, ez egy elvont példa volt, és nem akarom én itt a filozófust játszani, de ugyanez lehet a helyzet egy szupermodellel, akinek "tökéletesek" a paraméterei, ám könnyen lehet, hogy nem mindenkinek tetszik ez az úgymond "tökéletesség".

Minek tehát hajszolni a tökéletességet, amikor tulajdonképpen ez csak egy m
egfoghatatlan fogalom? Nem leszel attól szebb és jobb, ha egy elérhetetlen célt tűzöl magad elé?

Bármibe belekezdhetsz, de addig semmi sem fog igazán sikerülni, amíg nem tudod önmagad elfogadni. El kell engedni a tökéletesre való törekvést, ahhoz, hogy elérd az igazi céljaidat!

A fogyasztói társadalomban minden ellenünk van! Ők pontosan azt akarják, hogy mi rosszul érezzük magunkat a bőrünkben! Nekik ez a céljuk! Nem rosszak ők, erről nincs szó, de kinek adhatnák el a fogyasztó tablettákat, ha mindenki teljesen meg lenne elégedve a testével? Senkinek. És a háromszor drágább diétás menüket? Ugyanúgy senkinek.

Nem szabad hinnünk azoknak, akik azt akarják, hogy rosszul érezzük magunkat. Vannak olyanok is, akik ezt azért teszik, hogy ők maguk jobban érezzék magunkat. Egyeseknek ez okoz örömet. Az ilyen emberekkel jobb megszakítani a kapcsolatot. Más a helyzet az építő kritikákkal, amelyeket érdemes megfogadni.

Ennek a blognak a célja, hogy rátaláljunk az önelfogadás rögös útjára. Hiszem, hogy akkor élhetünk teljes életet, ha el tudjuk fogadni magunkat kívül-belül, és nem kergetünk tovább egy olyan álmot, amely tulajdonképpen csak egy egy ködös, túlértékelt fogalomnak az elérése.